Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player

Zalai portré Szatmári Zsoltról

Dátum: 2011-09-05 00:00:00 | Felvitte: Sz. I./Benedek Bálint (Zalai Hírlap)

Zalai portré Szatmári Zsoltról

(Kalamár Sándor fotója illusztrálja a cikket a Zalai Hírlapban)

Igazán különleges történet a birkózó Szatmári Zsolté. A 36 éves sportoló Székelyudvarhelyről indulva előbb román, majd magyar válogatottként remekelt. A sport iránti rajongása később sem hagyott alább, s miután befejezte az aktív pályafutását, edzőként helyezkedett el. Kanizsára kerülve épp tíz évvel ezelőtt alapította meg az utánpótlásképzést.
A dél-zalai klubban számos tehetség nevelkedett. S ha ez nem lenne elég, Zsoltra már újabb feladatok várnak, ugyanis a magyar női birkózás számít rá.
A székely gyerekekről általában az a hír járja, hogy szófukarok, ám ez Szatmári Zsoltra nem igaz, hisz mint azt a beszélgetés előtt elárulta: gyerekkorában sokat olvasott, mi több, falta a könyveket. Már amit éppen megkapott, ugyanis a 1980-as évek elején Erdélyben hatalmas kincs volt egy-egy magyar nyelvű kötet. Miután Zsolt elsajátította az olvasás tudományát, kapásból Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig-ját kapta meg, s hangosan olvasott fel belőle édesanyjának. A lelkesedése nem csillapodott, miután kiolvasta, jöhetett a következő mű, az Egri csillagok és így tovább. Az összes kötelező klasszikust jóval előbb kiolvasta, mint a társai. Az iskolában egészen ötödik osztályig, Nicolae Ceausescu döntéséig jól tanult. A határozat értelmében innentől kezdve románul is mindent meg kellett tanulniuk.
- A tanárok románok voltak, a gyerekek magyarok, de egymás nyelvét nem beszéltük - mondta Szatmári Zsolt. - Ezt a kínlódást a birkózás tette elviselhetővé. Apám fiatalon birkózott, de először az öcsém kezdett el edzésekre járni.
Zsolt emlékszik, hogy először 1985 áprilisában állt szőnyegre. S amikor nem sokkal később kiderült, hogy még bukfencezni sem tud, elszégyellte magát. Mivel szeretett volna bizonyítani, kemény edzéstervet eszelt ki.
- Télen a térdig érő hóban a szánkót a nyakamba vettem, és felfutottam vele a hegyre - mesélte Zsolt. - Ott megpakoltam kővel, majd ugyanúgy visszasprinteltem, sőt, olykor korán reggel felkeltem, hogy erősítsem magam. Ráadásul esténként sötét, hideg teremben birkóztunk, de engem ez sem zavart.
A lemondásokkal teli munka gyümölcse négy évvel később beérett, hiszen a 40 kg-ban induló Szatmári Zsolt 13 évesen megnyerte a területi diákolimpiát, majd az országoson sem talált legyőzőre. Miután az akkori edzője, Kémenes András belátta, hogy az ereje teljében lévő fiú szorgalmas, s céljai vannak, több nemzetközi viadalon is elindította. Ezek közül talán a legemlékezetesebb az athéni junior világbajnokság volt, ahol attól az örmény Mkrtcsjantól kapott ki, aki nem sokkal később az 1996-os atlantai olimpián ezüstérmet szerzett.
- 1995-ben egy álom teljesült azzal, hogy Magyarországra, a Budapesti VSC birkózó-szakosztályához kerültem - mosolyodott el Zsolt. - Olyanokkal edzhettem, mint Majoros István, Bárdosi Sándor, Repka Attila, Sike András, vagy épp Farkas Péter. A nagyszerű sportolók között tréningezni jó volt ugyan, ám mivel románoknak számítottunk, semmit sem ért. A világversenyekre nem juthattunk el, így megváltást jelentett, amikor három évvel később végre magyar állampolgár lehettem.
A székely férfi sokszor elgondolkozott azon mi lett volna, ha a mostani eljáráshoz hasonlóan könnyedén magyar lehetett volna. Lehet, hogy most olimpiai részvételről mesélhetne. De végül nem így lett, bár visszanézve már nem bánja, hisz az élet más utat mutatott neki…
- Méghozzá Nagykanizsán - így Szatmári Zsolt. - A sors furcsa fintora vezetett a dél-zalai városba, amit előtte a Megy a gőzős Kanizsára kezdetű dalból ismertem. A BVSC-nél az egyetemi tanulmányaik mellett sokan sportoltak, többek között dr. Kalmár István is.
Az eredetileg zalaszabari barátja először Marcaliba, majd onnan édesapjához, a Nagykanizsán egykor birkózóklubot vezető Kalmár Bélához vitte Zsoltot. A laza beszélgetések nem sokkal később komolyra fordultak, s 2001-ben megalakult a Kanizsai Birkózó Egyesület.
- Az első toborzás hírére megtelt az edzéseknek azóta is helyet adó Piarista-iskola tornaterme - így Szatmári Zsolt. - Nem akartam hinni a szememnek, hiszen az első bemutatót követően 17 fiatal a másnapi tréningre is eljött. Ott voltak többek között az Egyed testvérek is, bár először két fiú kezdett el birkózni. Nem sokkal később Zsanett is csatlakozott hozzájuk.
Az ifjú tehetség kitartását siker koronázta, hiszen a közelmúltban a korosztályos Európa-, és a világbajnokságon is szőnyegre léphetett. Az egyelőre érthetően  kevés rutinnal rendelkező lány nem tudta megmutatni valódi tudását, de nem kell csüggednie, ugyanis hamarosan jó kezekben lesz. Méghozzá Szatmári Zsoltéban, aki a Magyar Birkózó Szövetség döntése értelmében február óta a kadet-válogatott szövetségi kapitánya, Nagy Lajos mellett segédkezik. Sőt ezen kívül az ifjúsági olimpiára készülő női csapat szövetségi edzőjeként is tevékenykedik.
- Az egész életem a kihívások körül forgott, így az új feladatok is testhezállóak - vélekedett az immár kanizsai lakos, Szatmári Zsolt. - Hatalmas sikerként könyveltem el, hogy a szombathelyi világbajnokságon a 70 kg-ban aranyérmes Németh Zsanettel együtt örülhettem a szőnyegen.




Hírlevél

Iratkozzon fel rendszeresen megjelenő hírlvelünkre!





ESEMÉNYNAPTÁR
<< 2017-10 >>
HKSZCSPSZV
            1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31