Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player

Mongólia, 3. rész: találkozás Takadával

Dátum: 2010-08-22 00:00:00 | Felvitte: Szekeres István, Martin Gábor

Mongólia, 3. rész: találkozás Takadával

Hogy egészen pontos legyek, két japán olimpiai és világbajnok érkezett a Nádamra, Ulánbátorba: Takada és Hideaki Tomijama. 1979-ben San Diegóban együtt voltak világbajnokok, Takada az 52, Tomijama az 57 kg-ban. Takada 1976-ban, Tomijama 1984-ben lett olimpiai bajnok. Tomijama 1978-ban is világbajnok volt, Takada pedig 1974-ben (húsz évesen), majd ’75-ben és ’77-ben is nyert.
Abban is hasonlítanak, hogy ma mind a ketten – egyetemi tanárként – birkózótanszéket vezetnek, Tomijama Tokióban, Takada pedig Jamanasiban, a Gakuin Jog- és Politikatudományi Egyetemen. Szeretném külön is kiemelni: a két sportági tanszék nem testnevelési főiskolán, hanem „normál” egyetemen működik, és fogadja be az arra érdemes tehetségeket. 
Annak idején San Diegóban, a négy aranyérmet hozó magyar világbajnokságon egyedüli magyar újságíróként vettem részt. A szabadfogásban a figyelmemet persze Kovács Pista remeklése, a fogásnem első és egyetlen magyar vb-győzelme kötötte le. De együtt ujjongtam a többiekkel, amikor Katz Lajos is bemutatott egy tökéletes, kétkaros kötöttfogású szaltót, és annak nyomán tussal verte az egyik hazai kedvencet, a világbajnok Chuck Yaglát. Rajtuk kívül igazában csak Takadára tudtam összpontosítani. Az 52 kilójához képest nagyon magas, 168 centis japán minden meccse valóságos bűvészmutatvány volt.
Manapság is mesélem birkózásban élő fiataloknak, akiknek Takada neve csak „ismerősen hangzik”: ő volt az a virtuóz, aki felkapta az ellenfelét, majd a feje fölül úgy csapta le a szőnyegre, hogy már a levegőben befogta neki a csomagot. A négy évtizedes pályafutásom alatt ő maradt a kedvenc szabadfogású „varázslóm”, aki mellé csaknem azonos értékűen egyedül a szovjet Arszen Fadzajevet tudom állítani.
Ezért volt számomra különleges élmény, de nem tartom túlzásnak azt sem: ajándék a Takadával való találkozás.
Nosztalgiázni nem nagyon lehetett a két japánnal, mert noha udvariasan, de rendre kitértek az egykori diadalaik felidézése elől.
A mai japán birkózás helyzetéről azonban szívesen beszélt Judzsi Takada is.
- A női szakágban nagyon erősek vagyunk – szögezte le. – A kínaiak és más kontinensek legjobbjai, elsősorban az európaiak, persze kemény küzdelemre késztetnek minket, de mind mennyiségben, mind minőségben tudjuk fokozni a felkészülés ütemét. A két férfi szakágban egészen más a helyzet. Azt mondom, vannak tehetségeink, akik világbajnokságon, olimpián éremre is esélyesek, mint ahogy nyertek eddig is. Csak bajnokjelöltet nem látok közöttük pillanatnyilag. Két évtizeddel ezelőtt, a Szovjetunió szétesésével újra kezdődött a történelem a birkózásban. Hogy egy szemléltető példával éljek: régen az ember előtt, és főleg a szabadfogásban, minden súlycsoportban állt egy hatalmas hegycsúcs, a szovjetek legjobbja. Ezt a csúcsot kellett meghódítani, leküzdeni, és akkor már elérhető közelségbe került a végső győzelem. Ma egyes súlycsoportokban hat-nyolc ilyen magasodik a japán szereplők előtt is. Tulajdonképpen egyik sem legyőzhetetlen, de hogy valaki egyetlen délutánon az összest legyűrje, ahhoz zseninek kell születni. Tehetséges versenyzők tucatjait tudjuk felkészíteni részsikerekre, de a születésszabályozás túl van az edzői hivatás határain.
No comment.
Azért írtam le Takada válaszát magyarul, hogy magyarok is megértsék végre.

Szekeres István




Hírlevél

Iratkozzon fel rendszeresen megjelenő hírlvelünkre!





ESEMÉNYNAPTÁR
<< 2018-12 >>
HKSZCSPSZV
          1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31