Tarr Gyula 1931. május 5-én született Budapesten. A Törekvésben, Soós Sándor legendás műhelyében kezdett birkózni, majd a Pintér István szakmai irányításával működő BVSC-ben folytatta a pályafutását. Már 19 évesen bajnoki címet nyert a kötöttfogás 67 kg-os súlycsoportjában, és azt további tíz követte. Az egyetlen „kakukktojás” 1951-ben termett: akkor a kötött- mellett a szabadfogásban is első lett. A nagy sorozat további állomásai: 1952, 54, 55, 57, 58, 60, 61, 62. Csapatbajnok volt 1950-ben a Bp. Lokomotív SE, majd 1954-ben a Dózsa SE színeiben.
Történelmi tanulmánynak is beillik, ha végignézzük, milyen színekben aratta a bajnoki győzelmeit, noha – két évet kivéve – végig ugyanott birkózott. 1950 – Bp. Lokomotív (arra keresztelték át a BVSC-t), 1951 – SZOT (a Szakszervezetek Országos Tanácsának válogatottja), 1952 – Válogatott (a helsinki olimpia évében a kerettagok külön „klubot” alkotva versenyeztek), 1954 – Budapest (abban az évben területi elven rendezték a bajnokságot).
1954-ben csapatban, 55-ben pedig egyéniben a Bp. Dózsának nyert aranyat. A kortárs Székely Pál ezt így magyarázza: „Gyuszi a katonai behívó elől ment át a belügyi klubba, méghozzá rendőrnek, Szilvásy Miklóssal együtt. Aztán már a BVSC-be tért vissza, mert a klub visszakapta a régi nevét.” Az utolsó öt bajnoki címét már egyértelműen a BVSC-nek szerezhette.
Az 1952. évi helsinki olimpián, majd az 1955. évi karlsruhei világbajnokságon egyaránt negyedik lett.
Pályafutásának befejezése után Pintér István mellett edzősködött, majd 1973-tól az új vezetőedző, Székely Pál mellett dolgozott. Több mint négy évtizedet töltött el szeretett klubjában, amelynek közkedvelt alakja volt. A 70. születésnapjára az egykori társak titokban szerveztek neki ünnepséget, csellel csalták el a zuglói étterembe, és amikor megérkezett, mintegy félszázan éljenezték meg.
Tarr Gyula birkózósportunk kiváló alakja volt, szerette és élvezte az életet.
Nyugodj békében, Gyuszi bácsi!