Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player

Mongólia, 2. rész: Bold, a „magyar”

Dátum: 2010-08-21 00:00:00 | Felvitte: Szekeres István, Martin Gábor

Mongólia, 2. rész: Bold, a „magyar”

Bujandelger Bold ma már csak a 120 kilóba tudna bemérni (oda talán még gond nélkül), noha 68 kilósan lett kétszer vb-ezüstérmes, először 1983-ban Kijevben, aztán 1985-ben Budapesten. Mindkétszer a szovjet szabadfogású csodalény, Arszen Fadzajev tudta csak legyőzni. Szalontai ’83-ban hatodik, ’85-ben pedig ötödik volt mögötte. Mégis, amikor túljutott az első döbbeneten, hogy Zoli lassan már öt éve nincs köztünk, csak annyit mondott: „Nagyszerű birkózó, szeretetre méltó ember, sportszerű ellenfél volt.”
Aztán hozzátette: kicsit magyarnak érzi magát, Budapest az egyik legkedvesebb városa, rengeteg időt töltött el nálunk. Még bele is írta a jegyzetfüzetembe, hogy el ne felejtsem a sok számot: 1980-86 között minden évben, összesen hétszer indult az akkori felszabadulási emlékversenyen, de szerepelt a Budapest Sportcsarnokban rendezett két vébén, 1985-ben és 1986-ban is. Amúgy ’79-ben ezüstérmes volt a junior világbajnokságon, a szovjet Borisz Budajev mögött, majd már a következő esztendőben – 21 évesen – ötödik a moszkvai olimpián. 1982-ben elhódította az Ázsiai Játékok aranyérmét.
A mongol szövetség alelnöke, és alighanem a szóvivője is, mert bármilyen társaságban – akár az elnök, Lhagva Csinbat jelenlétében is – beszélgettünk, előbb-utóbb csak az ő hangját lehetett hallani. Az elnök mosolyogva figyelte, úgy látszik, csípi a vehemenciáját, azt pedig tudja róla, hogy minden részletkérdésben is pontosan tájékozott.
Mégsem tudtam meg tőle túl sokat a mongol birkózásról. Elsősorban azért, mert az nem illeszthető be a sportág – mondjuk: európai típusú – normarendszerébe. Nekünk megfogható a kérdés, hogy hány klubban és mennyien birkóznak az országban. Mongóliában ez nehezen értelmezhető, és ő is csak annyit mondott: minden településen majdnem mindenki…
A titok nyitja a Nádam. Az előző részben már leírtam: évente harmincötezren futnak neki, hogy szerepelhessenek a Nemzeti Stadion gyepszőnyegén. Mivel a nemzeti (sas)birkózás az egyik hivatalos fogásnem Mongóliában, amelyet pedig bármely falu szélén is, a szó szoros értelmében tömegsportként űz öreg és fiatal, a valós létszámot megbecsülni sem lehet.
A kötöttfogásban az utolsó jegyzett nemzetközi eredményüket 2006-ban a dohai Ázsiai Játékokon érte el a 120 kg-os Magalzsav Cerendasdorzs, kilencedik lett. Ő volt az utolsó utáni mohikán, mert a fogásnemet – alighanem néhány évvel korábban – megszüntették. Ma a szövetség három szakágat ismer el a hagyományos birkózómódok közül: a szabadfogást, a női, valamint a mongol nemzeti birkózást. A szakosztályok is erre a hármasra épülnek. A nemzetközi versenyrendszerben szereplő fogásnemeket a központosítás jellemzi, a felkészítés színtere minden korosztályban a válogatott keret.
Ha bárki megkérdezne az utcán valakit, akinek legalább minimális ismeretei vannak a sportról, hogy szerinte mennyire eredményes a mongol birkózás, az illető biztosan azt felelné, hogy hallotta hírét: a sportág egyik nagyhatalma. Valójában az egyik fellegvára, mert a birkózás beépült az emberek mindennapjaiba, de szó sincs világhódító sikerekről. 1974-ben Isztambulban és 1975-ben Minszkben is két világbajnoki aranyat ünnepelhettek, a 62 kilós Zeveg Ojdov és a 100 kilós Horloo Bajanmunk jóvoltából (utóbbiról Csatári József tudna mesélni). De nincs több vébégyőzelmük, és olimpiai bajnokuk sincs!
A hetvenes-nyolcvanas években a mongol szabadfogású válogatott minden tavaszt Európában versenyzett végig, elkezdve januárban Tbilisziben, folytatva a Dan Kolovval Bulgáriában, egészen az NDK hagyományos Seelenbinder-emlékversenyéig. Bold, a magyarbarát alelnök is nemcsak birkózni járt Budapestre, hanem a felszabadulási előtt és után is legalább egy hetet eltöltött nálunk edzőtáborban, főleg Tatán. Egy alkalommal megkérdeztem Magszár mestert, a vezetőedzőt (mint kiderült: bár már nyugdíjasként, de ma is dolgozik), hogy a versenyrutin megszerzése-e a fő célja. Azt válaszolta: nem. Hanem a birkózásban hátrányos mongol étkezési szokásokból emeli ki fél évre a társaságot.
Ma – legalábbis Ulánbátorban – az éttermek egész sorában sokféle nemzeti konyha könnyű és kellemes étkeit is el lehet érni. Hogy viszont most mi az aktuális gond, már nem firtattam. A Nádam forgatagában idő sem volt rá, s nem illett volna visszaélni vendéglátóink szívélyességével sem, mert az érződött, hogy ez nagyon kényes kérdés, belső feszültségek forrása.


Szekeres István




Hírlevél

Iratkozzon fel rendszeresen megjelenő hírlvelünkre!





ESEMÉNYNAPTÁR
<< 2018-04 >>
HKSZCSPSZV
            1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30