Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player

Végső búcsú Csőke Józseftől

Dátum: 2012-06-05 00:00:00 | Felvitte: Szekeres István

Végső búcsú Csőke Józseftől

Az Óbudai temető szóróparcellájában ma délután vettek végső búcsút barátai és tisztelői Csőke Józseftől, a magyar sportfilm atyjától. Az olimpiai mozgalom nevében Jakabházyné Mező Mária, a Magyar Olimpiai Akadémia főtitkára, a filmművészet képviseletében Szabó István, Oscar-díjas rendező idézte fel az elhunyt alakját, aki június
27-én lett volna 85 éves, és az idén ünnepelhette volna az 55. házassági évfordulóját.

Mo
st felidézzük honlapunk nekrológját.

Nyolcvanöt éves korában meghalt Csőke József, a magyar sportfilmkészítés kiemelkedő egyénisége. 1953-ban operatőrként dolgozott a londoni Wembley stadionban, az Évszázad mérkőzésén, amelyen a magyar labdarúgó-aranycsapat 6:3-ra legyőzte Anglia tizenegyét. Később rendezőként alkotott önálló műveket.

Hatalmas életművet hagyott maga után Csőke József, a magyar film egyik legjelentősebb személyisége: hétszáz filmriportot, négyszázötven közművelődési (dokumentum-, riport-, oktató- és ismeretterjesztő) filmet rendezett, azoknak igen jelentős részét a sportról. A hazai és a nemzetközi fesztiválokon 115 díjat nyert.
Egyszerre volt dokumentarista és művész. A televízió általános térhódításáig, évtizedeken át a mozikban vetített, hetente új Filmhíradó volt a tájékoztatás egyik fontos eszköze, és rendszeresen készült Sporthíradó is. Csőke 1950-ben kezdett dolgozni a Magyar Híradó és Dokumentumfilmgyárban, rövidfilm-rendezőként, és 37 évet töltött ott. „Nagy múltú intézmény volt ez, mert itt, illetve ennek jogelődjénél, a Magyar Film Irodánál már 1924 óta gyártottak heti filmhíradókat” – nyilatkozta.
Híradósként ragadta meg a sport képi világa, és a hatvanas évektől egyre több önálló filmet készített róla. A sok között például a Labda, labda vagy az Ügyesen, szépen című mutatta meg a sporthoz való mély, érzelmi kötődését. Nem tanmeséket írt róla, csak megmutatta a szépségét. Nem kommentálta a képeket a fiataloknak azzal, hogy „Gyere sportolni te is!”, hanem csak felkínálta nekik az élményt. Mégis jobban hatott, mint a felhívás, mert gyerekek százezreinek a fejébe, szívébe ültette el a sport nagyszerűségét.
Sportfilmjeivel, riport- és dokumentumfilmjeivel egyebek közt nagydíjat, fődíjat és temérdek elismerést szerzett a Cortina d’ Ampezzo-i, a moszkvai, kranji, oberhauseni, mexikói, szófiai, lipcsei, prágai, budapesti, keszthelyi, miskolci fesztiválokon. Az egyik legnagyobb elismerésnek mégis azt tartotta, hogy 2005-ben a szegedi Belvárosi moziban – ahol fiatalon a mozigépész vizsgáját letette – termet neveztek el róla.
Nagyon sok személyes találkozásunk során egyszer elmondott egy titkot. A dokumentumfilmeseknek az is a feladatuk volt, hogy nagy emberek halálos ágya mellett forgassanak: maradjon utolsó képi emlék is a már súlyosan beteg személyiségről. Így készített képsorokat Kozma István betegágya mellett is a súlyos – és mint végül kiderült: – halálos balesete után. „De az ilyen filmeket – magyarázta el – soha nem vetítettük le nagyközönségnek.” Hasonló okokból kezdett forgatni Hegedüs Csaba betegágya mellett is 1973-ban. Azt az anyagot viszont, a happy end miatt, felhasználhatta a Visszatérés című filmben.
Azzal nyert nagydíjat a Cortina d’Ampezzó-i fesztiválon, és azt a serleget ajánlotta fel a Matura-emlékverseny vándordíjának, amelyet az előző esztendő legsikeresebb utánpótláskorú birkózója őrizhet egy éven át.
Négy éve, már súlyos betegséggel küzdve is kivételt tett, kimozdult otthonról: barátjával, ifjabb Matura Mihállyal elment a versenyre.




Hírlevél

Iratkozzon fel rendszeresen megjelenő hírlvelünkre!





ESEMÉNYNAPTÁR
<< 2017-06 >>
HKSZCSPSZV
      1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30