Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player

Közgyűlési krónika II.

Dátum: 2011-06-14 00:00:00 | Felvitte: Szekeres István

Közgyűlési krónika II.

A közgyűlési krónika első részét azzal fejeztem be, hogy néhányan ezúttal is elmondták, amit szoktak. Tóth István például azt, hogy végveszélybe kerültek a szakosztályok, amin szerinte a hazai rendezésű világversenyek bevételéből enyhíteni lehetne. Bódi Jenő azt fejtette ki, hogy az utánpótlás utaztatásán a Héraklész-programból érkező mintegy negyven millióból lehetne javítani.
A helyzet azonban ennél sokkal bonyolultabb.
És itt szükség van egy kis kitérőre.

Sikeres év a gazdálkodásban

Gáspár Tamás igazgató a gazdasági jelentés szóbeli kiegészítésében elmondta a két legörömtelibb dolgot, amelyet ma egy olimpiai egyéni sportágban el lehet mondani. Egy: az MBSZ maradéktalanul megvalósította a 2010. évi szakmai programját. Kettő: a mérleg pozitív lett.
A gazdálkodásban a bevételi oldalon jelenik meg valamennyi állami támogatási forma, amely a sportágba eljut, valamint a legkülönbözőbb saját bevételek. 2010-ben ezek az összegek együttesen is csak úgy voltak elegendőek a szakmai program megvalósításához, hogy az új kormány póttámogatást adott a magyar sportnak. Gáspár Tamás a január 7-én, itt, a honlapunkon megjelent írásában (Mérlegen a költségvetés címmel visszakereshető a Cikkek menüpontban) azt fejtette ki, hogy a megmaradt pénzeket a szakosztályok között osztják el.
Minderre nyilván akkor kerülhet sor, amikor a feljelentések miatt indult utolsó vizsgálat is lezárul, és a szövetség végre hozzájut az állami támogatáshoz!
Amit szintén tudni kell: egymagában a Héraklész-program sem tudja megoldani az utánpótlás-nevelés valamennyi kérdését. Sőt, határozottan utal az egyesületek és „egyének” (szülők, szponzorok) szerepvállalására. Részlet a Csillagprogram célkitűzéseiből: „A feljövő legtehetségesebb, és már jelentős versenyeredménnyel rendelkező sportolók felkészüléséhez, versenyeztetéséhez, a szövetségek a klubokkal, egyénekkel összefogva olyan anyagi, tárgyi segítség nyújtása, ami hosszútávon egy megalapozott sikeres felnőtt nemzetközi szereplést eredményezhet.”
Nincs elemző, aki a magyar sportról ne írná le, hogy alulfinanszírozott. Különösen nehéz helyzetben vannak a sportegyesületek és az olimpiai egyéni (siker)sportágak, nincsenek sportállások, takaréklángon a hajdani sikereket megalapozó sportiskolák. Ezek olyan fajsúlyú kérdések, amelyek megoldására a sportágak képtelenek.
Aki mégis ezért veri az asztalt a birkózószövetségben, az – a legfinomabban fogalmazva – populistának nevezhető.

A Birkózás Városai

A magyar sportban általános elismerés övezi a birkózószövetség marketingötletét, a Birkózás Városa-címet. Mátyás Gábornak válaszolva Hegedüs Csaba kifejtette: a díszes oklevéllel folyamatosan keresik fel a sportág minden szakosztályát. Ahova eddig eljutott, ott kedvező hatása volt. A legtöbb helyen honorálták a megtiszteltetést: az önkormányzat képviselőtestülete már a következő ülésén külön támogatást szavazott meg a sportágnak, ötszázezertől hárommillió forintig.
Ha ezeket a pénzeket összeadjuk, abból olyan komoly summa jön ki, amennyit a szövetség a saját bevételeiből képtelen lenne megadni. Mégis: ezt az ellenzéknek is, sportszerűen, mindenképpen jelentős támogatásként kell felfognia. Nagyon fontos, hogy a Birkózás Városa cím növeli a sportág presztízsét az adott településen, és az önkormányzat igyekszik megfelelni az elismerésnek a hétköznapok során is.
Arról már nem szólva, hány helyen kell elismerni a már eddig megkapott, kiemelt támogatást is. Orosházán felújították a Dr. Sándor László-birkózótermet, Kaposvárott avatják a Szegfű László nevét viselő létesítményt, Karcagon megépült a Kurucz testvérek-edzőterem, Hajdúnánás birkózása a város szülöttének, Hódos Imrének az emléke jegyében gazdagodik.
Túrkevén június 26-án a legendás nevelőedzőt, Kiss Kálmánt éri hasonló, hatalmas megtiszteltetés, mint nemrég Pesterzsébeten Kruj Ivánt: még életében sportcsarnokot neveznek el róla.
Losonczi Ottó, az ESMTK csodálatos létesítménye kapcsán elmondta, hogy a Kruj Iván Sportcsarnok 25 millió forintért készült tervrajzát egy CD-n átadja a közgyűlés küldötteinek: ha valahol meg akarnák építeni a mását, ennyivel kevesebbe fog kerülni… Bejelentette, hogy Polyák Imre özvegye azt kérte: ne az évszázad birkózójának nevét viselje a birkózóterem. Losonczi, bár szomorúan, ezt tudomásul veszi. Lehet a dologban valami félreértés, hiszen a pesterzsébeti birkózók birodalma az ország legtökéletesebben felszerelt és legszebb edzőterme, de egész Európában párját ritkítja, méltó Polyák nevéhez.
Hegedüs Csaba elmondta: befejeződtek a Körcsarnokkal kapcsolatos előzetes egyeztetések, és már a magyar birkózás új fellegvárának berendezése a téma.

Hol is tart a magyar birkózás?

Szőnyi Jánost semmiféle tény nem tudja meggyőzni. Megint kifejtette, hogy a birkózósportunk egyre lejjebb csúszik a világban, és lemarad a sportágak hazai versenyében.
Ezzel szemben a birkózás változatlanul őrzi negyedik helyét az olimpiai sportágaink sorában, és változatlanul a világ élmezőnyébe tartozik. Szőnyi szavaira élesen reagált Struhács György, a kötöttfogás szakágvezetője, s még azt is felvetette, hogy az exkapitány az elmúlt húsz évben vajmi keveset tett a sportágért. Gulyás István, a szabadfogásúak mestere igyekezett képbe hozni Szőnyit, hogy is néz ki ma a világ birkózása, míg Bacsa Ferenc, az utánpótlás-bizottság vezetője a fiatalok folyamatosan elért sikereit részletezte.
A szabadfogásban a válogatott soha nem volt csúcsra érkezett fel azzal, hogy eljutott a csapat-világbajnokságra. A fogásnemben a dortmundi Európa-bajnokságon a huszonnyolc éremből kereken húszat nyertek az ex-szovjetek, az Európa többi részének megmaradt nyolcból kettőt, két bronzot a mieink hoztak haza. A kötöttfogásban a csapatunk tartalékosan is megszerzett hármat az ex-szovjetek által „meghagyott” tíz éremből, maga mögé utasítva a bolgárokat, a törököket, a németeket, a lengyeleket, a románokat, a finneket, a svédeket, és persze a további huszonöt országot. Az Európa-bajnokságon két újoncunk, Sleisz Gabriella és a kötöttfogású Kozák István egyaránt ötödik lett a rendkívül erős mezőnyben. A dortmundi, összesített pontversenyben Magyarország négy szovjet utódállam és Bulgária mögött a hatodik helyet szerezte meg, megelőzve többek között Törökországot, Grúziát, Örményországot, ahol a birkózás körülbelül hússzor akkora állami támogatást élvez, mint nálunk.
Mindezt a világ is elismeri. A FILA elnöksége egyhangúan rábólintott arra, hogy Budapest rendezze meg a 2013. évi felnőtt-világbajnokságot, szavazni sem kellett róla. Így ez a javaslat kerül majd a kongresszus elé. A nemzetközi szövetség lép – többek mellett – Kiss Balázs ügyében is, és a NOB-nak a világ számos pontján heves érzelmeket kiváltott olimpiai diszkriminációja ellen erőteljesen fellépő amerikai olimpiai bizottság támogatására is számíthat.




Hírlevél

Iratkozzon fel rendszeresen megjelenő hírlvelünkre!





ESEMÉNYNAPTÁR
<< 2018-01 >>
HKSZCSPSZV
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31