(A mai családfő, Kurucz István a birkózószövetség elnökségének legutóbbi ülésén)

A hajdani Kurucz Imrének tizenegy gyermeke volt. Öten közülük fiúk. A legidősebb, vagyis az ifjabbik Imre 1910-ben született, a legkisebb, István (a ma legismertebb Kurucz, „a Pista” édesapja) 1928-ban. Az atyai kívánságnak megfelelve, mind az öten birkózók lettek. A papa semmit nem bízott a véletlenre, hanem az edzésükre is eljárt, ellenőrizte, hogy elég keményen dolgoznak-e, és ott volt persze a versenyeken is. A fiúkat nem kellett külön nógatni, mindent megtettek a sikerért, ezért fordulhatott elő az a világszerte különlegesnek számító helyzet, hogy egy 1943-ban a karcagi birkózócsapatról készült fotón mind az öt Kurucz fiú látható.
Az idősebbek pályafutásába durván beleszólt a II. világháború, a két legfiatalabb viszont sokra vitte. Az 1924-ben született Péter az akciógazdag birkózása, a remek kétkaros szaltói révén nagy népszerűségnek örvendett, a tudását Karcagon kívül a Bp. Vasas és a Bp. Építők színeiben is kamatoztatta. A legkisebb fiú, István mindkét fogásnemben nyert nagy versenyeket, és haláláig ő volt a Karcagi SE birkózószakosztályának a vezetője.
A ma már idősebbként emlegetett István, az MBSZ elnökségének tagja, tartja a vállán a karcagi birkózást, az ifjabb István pedig edzőként „viszi a boltot”. Az ős-papa útépítő volt, és a szakmát a család tagjai a birkózásban is tovább vitték. Olyan „utat” építettek a szőnyegek világában, amely ma is járható, és – úgy tűnik – még nagyon messzire vezet tovább. Mert olyan tiszteletet és tekintélyt szereztek a sportágnak, hogy mindig akadnak támogatóik is.