Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player

Értékelés és összegzés a kötöttfogásról

Dátum: 2011-09-15 00:00:00 | Felvitte: Szekeres István

Értékelés és összegzés a kötöttfogásról

(Fotó: Martin Gábor - FILA)

A két megszerzett olimpiai kvótát reálisnak értékelte Struhács György, a magyar kötöttfogású csapat szövetségi kapitánya, de csalódott, mert hét versenyzője érem nélkül távozik az isztambuli világbajnokságról.
„Az elmúlt évek eredményeit figyelembe véve a két kvóta a reális, de többet vártunk ennél, azt pedig különösen sajnálom, hogy ismét érem nélkül maradtunk” – értékelte a történteket Struhács György szakágvezető az MTI munkatársának. Hozzátette: összességében megtorpant a csapat, mert bár ugyanúgy két ötödik hellyel térünk haza a vb-ről, mint tavaly, de akkor a bírók nem kedveztek versenyzőinek, most viszont általában reális volt a bíráskodás. Elsősorban Lőrincz Tamástól, Kiss Balázstól és Bácsi Pétertől remélt érmet, de mindhárman lemaradtak a kvótát jelentő 1-6. helyről. Velük kapcsolatban úgy vélekedett: Kiss mindent megtett, de nem bírt a hazai pálya előnyét élvező törökkel, míg a 2006-ban Európa-bajnok Lőrincz és a 2008-ban Eb-aranyérmes Bácsi esetét hasonlónak ítélte, szerinte mindketten elfáradtak a sorozatterhelésben, ami valószínűleg a fogyasztás számlájára írható. „Mindketten jól birkóztak, aztán elfáradtak. Lőrinczből talán hiányzott az elmúlt versenyeken mutatott átütőerő, de Bácsi kiváló formában volt, azonban egyszerűen elfogyott, elkészült az erejével. Ugyan begörcsölt a lába az elvesztett negyeddöntőben, de nem ez döntött, egyszerűen a kazah ellenfele abszolút fölényben volt” – mondta Struhács.

A kvótákban az élcsoportban vagyunk

Dr. Hegedüs Csaba, a szövetség elnöke a verseny előtt úgy ítélte meg: „minden idők legnehezebb világbajnoksága” lesz az isztambuli.
Nem tévedett. Az óriási mezőny rettenetes fizikai és lelki terheket rakott a szereplőkre. Gondoljunk csak bele: a 74 kg 47 fős mezőnye szűk négy óra alatt jutott el odáig, hogy meglegyen a döntő két szereplője, és a legjobbaknak ezalatt öt mérkőzést kellett vívniuk.
A mezőny nemcsak nagy, hanem ráadásul az erőviszonyok is egyre kiegyensúlyozottabbak. Gondoljunk csak bele: amikor a világ elitjébe tartozó ukránoknak egy sem sikerül, akkor kvótát szerez viszont Venezuela, a fogásnemtől rendszeres távolmaradó Koreai NDK, a remek versenyzőkkel előjövő Kína, vagy mondjuk Horvátország.
Magam is lehangoltan vettem tudomásul, hogy a magyar kötöttfogású válogatott két kvótával tér haza. Felidéztem, hogy négy évvel ezelőtt ugyanez a teljesítmény, amikor a kvalifikációs világbajnokságról az első nyolc helyezett országa rendelhetett pekingi repülőjegyet. Ha most is így lett volna, négy kvótánk lenne, mert Lőrincz Tamás 7. és Bácsi Péter 8. helye is olimpiai szereplést jelentene.
Csak hát a sportban – mint tudjuk – a „ha”-val kezdődő mondatoknak nincs értelmük.
Annál érdekesebbek és meglepőbbek a realitások. Magam még meg is döbbentem, pedig végigkísértem a történéseket, csak közben – úgy tűnik – a fától még nem láttam az erdőt.
A 42 kvóta 22 országba került.
A legtöbbet (5) az oroszok szerezték, amiben az a groteszk, hogy a két legegyértelműbb súlycsoportjukban, a 66 és a 120 kg-ban nem sikerült; igaz, az utóbbiban végül nem az olimpiai, világ- és Európa-bajnok Barojev birkózott.
Négy kvótát szereztek a házigazdák, a törökök, hármat-hármat Fehéroroszország, Irán és Kazahsztán mondhat magáénak.
A fenti öt ország után jönnek a két kvótát szerzettek, köztük Magyarország. Ezekből sincs sok, mindössze hét: Azerbajdzsán, Bulgária, Koreai Köztársaság, Kuba, Lengyelország, Magyarország és Svédország.
Egy kvótát szereztek tíz ország versenyzői: Egyesült Államok, Egyiptom, Finnország, Grúzia, Horvátország, Kína, Koreai NDK, Németország, Örményország és Venezuela.

Rettenetesen nehéz kvalifikációs sorozat

„A 60 és a 84 kg kvótája tűnik rettenetesen nehéznek. Előbbiben Kozák István még nagyon fiatal, rutinra van szüksége, míg utóbbinál Fodor Zoltán sérülése okoz gondot. Szalagszakadás után legalább fél év, mire újra elkezdheti az edzéseket, s további fél év, hogy visszanyerje az erejét és a formáját. Ennek ellenére nagyon drukkolok neki, hogy sikerüljön, de ez nagyon nehéznek tűnik. A helyettese, Lőrincz Viktor pedig Kozákhoz hasonlóan még rutintalan a felnőtt mezőnyben” – értékelte a kvótahelyzetet Struhács.
A birkózóknak jövőre még három kvalifikációs versenyen lesz lehetőségük kivívni az indulási jogot.
De az Lőrincz Tamás szerint rettenetesen nehéz lesz több szempontból is: „Hiába van még három kvótaszerző verseny, aggódom, hogy meglesz-e. Egyrészt a három viadal három egymást követő hétvégén lesz, így akiknek 7-8 kilót kell fogyasztaniuk, azoknak szinte lehetetlen mindegyiken elindulni, márpedig nekünk nagyjából ennyit kell fogyasztanunk. Ezt alaposan át kell majd beszélni a szakvezetéssel. Másrészt az én súlycsoportomban nagy csillaghullás volt a vb-n, azaz a mezőny is rettenetesen nehéz lesz” – mondta az MTI-nek.

A sportolók védelmében

Még távolból követve az eseményeket is érzékelhető volt, milyen iszonyú terhelést jelent a birkózóknak a viszonylag szűk időzónába préselt verseny. Amikor a nyolcaddöntővel kezdődően felpörögnek az események, és a mindenkori győztesnek negyedórával később vissza kell mennie a szőnyegre, hogy megküzdjön egy, elméletileg még nehezebb ellenféllel, majd jön az addigi legnehezebb csata, a döntőbe jutásért… Az már egyenesen a sportolók egészségét veszélyezteti!
Gondolom, nem egyedül a saját véleményemet képviselem, amikor hivatalosan javasolni fogom: iktassanak a világversenyekbe egy köztes programot, a selejtező rész és a helyosztók közé. Vagyis egy legalább félórás szórakoztató program után vezessék fel ünnepélyesen az elődöntők szereplőit, mutassák be őket. Aztán jöjjenek a nagy meccsek, ami két szőnyegen három-három küzdelmet jelent, még időben sem sok. Aztán kezdődjenek a vigaszági mérkőzések. Ezt követően, a hivatalos programban előírtnak megfelelően jöjjenek a helyosztók.
Egy ilyen köztes program a verseny eleganciáját, követhetőségét is javítja, ugyanakkor a sportolókat is védi, és elősegíti, hogy valóban a legjobbak vívják a döntőt.
Akárhogyan lesz is, a sorozatterhelésre való felkészítésben alapvető szemléletváltásra van szükség az utánpótlás-nevelésünkben. Egyrészt antropometriai módszerekkel már 12-13 éves korban megállapítani a gyerekek majdani, ideális versenysúlyát, és egészséges táplálkozással is megelőzni a nagy fogyásokat, mert az ebben a versenyrendszerben az eredményesség rovására megy. Másrészt tudomásul kell venni, hogy – a fokozatosság elvének betartásával ugyan – de el kell jutni a fiatalokkal a maximális terhelésig. Mert mindezek nélkül a technikai tudás ma csak részsikerekre elég.




Hírlevél

Iratkozzon fel rendszeresen megjelenő hírlvelünkre!





ESEMÉNYNAPTÁR
<< 2018-10 >>
HKSZCSPSZV
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31