(Ez az a ház… A vasasszakszervezet székháza az egykori Koltói Anna, ma Magdolna utcában; az alagsorában működött a Vasas birkózóterme a Vágó-korszakban.)

Valamikor a hetvenes évek közepén Vágó Róbert, a Vasas szakosztályvezetője megpendítette, hogy szívesebben szerepelne a sajtóban az eredeti nevén, Wágnerként. Azt feleltem neki, hogy gondolja meg, hiszen őt Vágónak ismerik az egész országban, és egy ilyen névcsere bizony zavart okozhat. Ami ebből ma a leglényegesebb: valóban ismerték az egész országban, rendkívül nagy tekintélyű, elismert sportvezető volt, az alakja egybeforrt a sportág piros-kék fellegvárával.
Precíz, következetes, fegyelmezett ember volt, aki rendet és fegyelmet tartott maga körül is. Szervező egyéniség, noha a birkózás gyakorlati feladataiból is igen jelentős részt vállalt, aki az egész szakosztály működését nagyüzemi szintre emelte. Olyan birodalmat épített fel, mint Tombor István Székesfehérvárott vagy Gutman József Diósgyőrben, és még hosszasan lehetne sorolni a hasonló, meghatározó egyéniségeket az ország minden részéből. Vágó-Wágner a sikerekre épülő tekintélyét latba vetve teremtett eszményi feltételeket a sportágban. Ha úgy tetszik: mindent kijárt, amire szükség volt.
Aligha kell külön hangsúlyozni, hogy egészen más világot éltünk akkor. Ma már szinte hihetetlen, de a sportban a pénzről csak ritkán esett szó. A Vasas-birkózók többsége a Gyár- és Gépszerelő Vállalatnál volt (sport)állásban, és a cég a versenyzői pályafutásuk után is gondoskodott a legjobbakról. Bajkó Károly, Doncsecz József és mások például külföldön, az NDK-ban dolgozhattak, kifejezetten jó pénzért.
Vágó-Wágner Róbert egyéniségét kitűnően jellemzi Hegedüs Csaba átigazolásának története. Hegedüs 1966-ban megnyerte az országos ifjúsági szabadfogású bajnokságot (ugyanazon a hétvégén a középiskolás kosárlabda-bajnokságot is). Szombathelyi mestere és pótpapája, Füzessy József mesélte el, hogy több klub jelentkezett be a tehetséges fiatal versenyzőért, ilyen-olyan ígéretekkel. Vágó azonban el is utazott Szombathelyre, és a tárgyalás során a tanítványának egész sorsáért felelősséget érző Füzessynek minden kérdésben megnyugtató választ adott, így aztán Hegedüs a Vasasba igazolt. A történetnek azonban nem ez az igazi vége. Másfél évtizeddel később Füzessy egy interjúban felidézte a történetet, majd hozzátette: „Tisztelettel és hálával gondolok Robira, mert mindent betartott, amit ígért.” A mindenben még az is benne volt, hogy a fiatal sportoló a pasaréti Vasas-létesítményben, ahol Vágóék is laktak, kapott vendégszobát, családtagként kezelték, figyeltek rá, nehogy valahogy elkallódjon a fővárosban.
A Vasas-birodalom a Józsefvárosban, a vasasszakszervezet székházának alagsorában, sporttörténelmi helyszín, kiemelkedő egyéniségek gyűjtőhelye volt. Az olimpiai bajnok Keresztes Lajos, aki onnan alig száz méterre, a Baross utcában lakott, a közelben szemelte ki Kozma Istvánt, és faragott belőle – részben ugyancsak pótpapaként – utolérhetetlen birkózót. A székház szakácsa, Kossik László gondoskodott a versenyzők táplálkozásáról, rajongott értük, és a szakosztály intézője lett.
A többi birkózóról, ízelítőül álljon itt az 1966. évi kötöttfogású bajnokcsapat névsora: Bajkó Károly, Deli József, Gubik Rezső, Kozma István, Molnár József, Müller Ferdinánd, Piti Péter, Sárosi István, Szabó László, Székely Pál, Wágner Kálmán (Vágó Róbert fia), Zsótér Ferenc. A tíz évvel későbbi csb-győzelem részesei: Barát Károly, Doncsecz József, Farkas József, Handler Márton, Hegedüs Csaba, Hegedüs Miklós, Kiss Imre, Kőrösi György, Molnár Gábor, Nagy Péter, Pintér Károly, Séllyei István, Ténai István, Toma Ferenc, Toma Mihály. A hetvenes években hat csapatbajnoki címet nyert a Vasas.
Nem maradhat ki a névsorból Müller Ferdinánd mesteredző, akinek a piros-kékek legendás utánpótlás-nevelésében is döntő szerepe volt.
Magam is jóleső érzéssel nyugtázom, hogy a mostani, jubileumi versenyen több súlycsoportnak találtak névadót a régiek közül: 54 kg – Kunszt Lajos, 69 kg – Barát Károly (itt hívom fel a szervezők figyelmét, hogy sima t-vel és nem th-val írta a nevét), 76 kg – Deli József, 85 kg – Piti Péter.

A nap programja

10. 00 óra: Vágó-Wágner Róbert-emlékverseny – gyermekgála
13. 00: a Vágó-Wágner Róbert-emlékverseny ünnepélyes megnyitója
13. 05: Bódi Jenő szakosztály-igazgató megemlékezik Vágó-Wágner Róbertről
13. 15: Gáspár Tamás, a Magyar Birkózó Szövetség igazgatója mond beszédet
13. 20: a Centenáriumi Díszoklevél átadása (Markovits László, a Vasas SC ügyvezető elnöke Centenáriumi Díszoklevéllel köszöni meg a birkózószakosztály munkáját)
13. 30: a kadet kötöttfogású rangsorverseny kezdete

A szervezők gondoskodnak a kellemes, családi hangulatról. Óvodás korú gyerekek is küzdenek majd érmekért. Őket, a szüleiken kívül, Barka Emese és Sastin Marianna buzdítja a szőnyeg széléről. A helyszínen megvásárolható a Magyar Posta által a centenárium alkalmából forgalomba hozott Vasas-emlékbélyeg. Megtekinthető továbbá Kozma István két olimpiai és a négy világbajnoki aranyérme; az egyesület egyedi ereklyéiből szervezett kiállítás egy része a Fáy utcai Sportközpontba költözik a verseny idejére.