Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player

Aranyérem, fél vesével

Dátum: 2010-07-08 00:00:00 | Felvitte: Szekeres István

Aranyérem, fél vesével

Az itt következő cikk – Birkózás az életért címmel – az orosz sportnapilap, a Szovjetszkij Szport hasábjain jelent meg. 

Az ember szemét szinte kiüti a szokatlan keresztneve. Sok híres Larisszát ismer a világ, a Lorisza mégsem sajtóhiba. „Ezt a nevet a nagymamámtól kaptam. De amikor annyira megnőttem, hogy érdekelni kezdett az eredete, már nem tudtam megkérdezni. A nagymama meghalt.”
A legkisebb női súlycsoport, a 48 kg bajnoka, Lorisza Oorzsak a családban is a legkisebb volt az öt testvér közül. A Tuva Köztársaság ovjuri körzetében lévő, Handagajti nevű faluban született, ahova csak nemrég jutott el mobiltelefon-hálózat.
(A szerkesztő megjegyzése: a mongol eredetű Oorzsak vezetéknév Oroszországban nem szorul külön magyarázatra. Elterjedt név. Például Serig-ool Dizizsikovics Oorzsak volt a Tuva Köztársaság államfője 1992-2007. között; Nyikolaj Oorzsak pedig a speciális, népi, torokhangú énekmód egyik legnépszerűbb képviselője.)
Lorisza ma a mongol határtól öt kilométerre fekvő Handagajti háromezer lakosának a kedvence, nagyon sok férfinak még személyes emlékei is vannak az erejéről. „Amikor kezdő voltam, csak fiúkkal birkóztam – mosolyodik el Lorisza. – Még köztársasági gyermekbajnokságot is nyertem a fiúk mezőnyében. A srácok sokkal technikásabban birkóznak, a lányok túlságosan kapaszkodnak az ellenfélbe, maga a kínlódás akciót kierőszakolni ellenük.”
A felnőtt mezőnyben Lorisza háromszoros Európa-bajnok, világbajnoki ezüstérmes, és 2004-ben Athénban szerepelt már olimpián is. Még gazdagabb lehetne az éremgyűjteménye, ha 2007. április 21-én nem következik be a szörnyű baleset. A második kontinentális győzelme után együtt mentek haza a szófiai Európa-bajnokságról a szintén aranyérmes (67 kg) Anna Polovnyovával és az edzőjükkel, Viktor Rajkovval. A kormánynál ülő Rajkov irányt tévesztett, és a kocsi egy buszmegállóba vágódott. Oorzsak állapota volt a legsúlyosabb, aki a hátsó ülésen aludt, és az ütközéskor hatalmas ütést érzett. Néhány napot az intenzív osztályon töltött, az egyik veséje elveszett, a válla siralmas állapotban volt. Egyértelműnek tűnt, hogy vége a sportkarrierjének.
„Nem szívesen idézem fel azt az időt – ráncolja a homlokát Lorisza. – Kezdetben már majdnem beletörődtem, hogy többé nem birkózhatok, és nemcsak az eltávolított vesém miatt. A vállsérülésem nagyon komoly volt, megoperáltak, és sokáig szinte semmire nem tudtam használni a kezem. Az orvosok a sporttal, a folytatással kapcsolatban sem igent, sem nemet nem mondtak. Közben meghalt az édesanyám is, és szörnyű lelki állapotban voltam.”
„Elképzelni sem tudtam a jövőmet birkózás nélkül – folytatja a történetét elszánt arckifejezéssel. – És elhatároztam, hogy visszatérek a szőnyegre. Voltak félelmeim, hogy fél vesével esetleg túl bonyolult lesz a fogyasztás. Mindenesetre 53 kiló a normál testsúlyom, de az edzések végére lemegy 51-re. Két óra edzéssel két kiló simán lemegy rólam, és úgy gondoltam, hogy a verseny előtt azt az utolsó hármat már nem lesz túl nehéz ledolgozni.” 
2008-ban, mindössze egy évvel a baleset után Oorzsak elindult az orosz bajnokságon, és ötödik lett, ami persze kevésnek bizonyult az olimpiai részvételhez. Mégis eljutott Pekingbe, mint csapattársa és barátnője, a ma már ötszörös Európa-bajnok Natalja Golc edzőtársaként.
„Figyeltem a súlycsoportom küzdelmeit, és arra gondoltam, hogy én is a szőnyegen lehetnék – emlékezik vissza Lorisza. – Úgy tűnt, hogy még éremért is versenyben lehettem volna. Hálás köszönet Natasának, amiért esélyt adott arra, hogy az olimpiát legalább a nézőtérről nyomon követhessem. Az előző Játékokon, Athénban csak 19 éves voltam, ötödik lettem, de akkor még másképp szemléltem a világot és a birkózást.”
2009 szeptemberében Oorzsak megszerezte az első felnőtt világbajnoki érmét, egy ezüstöt, 2010 áprilisában pedig az első aranyérmét a szerencsétlen baleset után. A bakui győzelem történetéhez azonban az is hozzátartozik, és ezt Lorisza is világosan látja, hogy a 2009. évi világ- és Európa-bajnok, az azerbajdzsáni Marija Sztadnik nem indult, mert szülési szabadságon van.
Az mégsem kétséges, hogy Oorzsak 2012. évi londoni olimpiára a 48 kg egyik esélyeseként készülhet.
És végül egy érdekes vallomás Európa háromszoros bajnoknőjétől: „Természetesen arról álmodozom, hogy egyszer majd olimpiai érmet akasztanak a nyakamba, és hogy a világ bajnoka leszek. Erről nyilvánosan nem szívesen beszélek. De néha nagyon jó elábrándozni, és az ilyen pillanatokban akaratlanul is tuvai népdalokat kezdek énekelni, nagyon szeretem őket. Edzések után, hazafelé menet is gyakran énekelek. Csak úgy, magamnak.”
 
Született: Handagajti (Tuva Köztársaság) - 1985. augusztus 10.
Birkózik: 1993 óta
Klubja: SZK VVSZ Krasznojarszk
Súlycsoportja: 48 kg
Edzői: Viktor Dosztaj, Viktor Rajkov
Aranyérmei:
         2000 Kadet Európa-bajnokság (38 kg)
         2001 Kadet Európa-bajnokság (43 kg)
         2002 Kadet Európa-bajnokság (43 kg)
         2003 Junior-világbajnokság (48 kg)
         2004 Junior Európa-bajnokság (48 kg)
         2005 Felnőtt Európa-bajnokság (48 kg)
         2005 Junior Európa-bajnokság (48 kg)
         2007 Felnőtt Európa-bajnokság (48 kg)
         2010 Felnőtt Európa-bajnokság (48 kg)
Egyéb kiemelkedő eredménye 2010-ben: 1. hely a Golden Grand Prix krasznojarszki állomásán, az Ivan Jarigin-emlékversenyen.
Különös ismertetőjele: az egyetlen a világ birkózásában, aki az egyik veséjének eltávolítása után is szerepel világversenyeken.



Hírlevél

Iratkozzon fel rendszeresen megjelenő hírlvelünkre!





ESEMÉNYNAPTÁR
<< 2018-07 >>
HKSZCSPSZV
            1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31