Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player

A magyar sportújságírás szégyenfoltja

Dátum: 2011-11-23 00:00:00 | Felvitte: Szekeres István

A magyar sportújságírás szégyenfoltja

(A mégoly kopott szőnyegen is megvalósul a hitvallás: "a felnövő ifjúság egészséges nevelésében is magasztos feladatokat vállalunk".)

Az Ünnep a féreglyukban című írás szerzője súlyos hibát követett el. Még akkor is, ha biztos vagyok benne, hogy „csak” ügyetlenül fogalmazott. Nyilván nem a ferencvárosi birkózókat akarta megsérteni, mert nem valószínű, hogy az Üllői úti „féreglyuk” lakóit minősítené.

Elég baj az neki, hogy már a hasonlatával is csúnyán „beégett”. A féreglyuk ugyanis elsősorban a csillagászatban használatos fogalom.
„A féregjárat (vagy féreglyuk) vékony, csőszerű képződmény, ami az Univerzum (vagy más univerzumok) két távoli, görbületmentes területét köti össze. A féreglyukról szóló elmélet a Világegyetem kialakulásának elméleteiből született, közvetlen következménye annak a feltevésnek, hogy a tér pontjai kaotikusan összekötött állapotban vannak” – így szól a legvilágosabb meghatározás, nevezetesen a Wikipédia, az internetes enciklopédia tolmácsolásában.

A szerzőnek – ha ezek után is lesz még kapcsolata a magyar sport egyik legeredményesebb ágazatával – a figyelmébe ajánlom a következő idézetet a novenyvedo.hu-honlapról:
„A rágcsálók megtelepedése után gyakran sikerül felfedezni vackuk, fészkük bejáratát, a patkány- vagy egérlyukat is. Leggyakrabban az épület közvetlen környékén, a földben elhelyezkedő (legalább 5 cm átmérőjű) patkánylyuk tölcsérszerű, jellegzetes, alulról megnyitott, így környékén nincs szétdobált talaj. Patkányfészek azonban felhalmozott anyagban, téglarakásban, a padláson, zsákok között, ólban és pincében is lehet. Az egerek épületen belül az egérlyukat leggyakrabban a fal és a padló illeszkedésénél, eldugott sarkokban alakítják ki, a szabadban viszont földlyukakban fészkelnek, de zsákok, ládák, papírok, göngyölegek, a hosszabb időn át nem bolygatott élelmiszerek, lomok között, alkalmilag a kárpitorozott bútorokban és sokszor a padláson is zavartalanul megtelepedhetnek.”

Hogy a Ferencváros birkózócsarnoka lerobbant, az nem a benne élők hibája. Mi több, még örülnének is annak, ha hosszú távon ott dolgozhatnának , amivel az Albert stadion átépítési tervei nem kecsegtetnek.
Hogy csak „száz néző előtt védte meg címét” (amúgy volt az kétszáz is, de mindegy), az pedig egyebek között a sportmédia mulasztása. Mindkét forduló előtt elküldtem beharangozót a csb-döntőről a több tucat, megszokott szerkesztőségi címre. A Nemzeti Sport Online nem közölte. Nyilván nem azért, mert elfelejtette, hanem azért, mert a sportnapilap koncepciójába az efféle, pozitív hangulatkeltés nem fér bele. Mármint az amúgy olimpiai bajnoki győzelemmel is rendelkező, hagyományos, általa mégis másodlagosnak besorolt magyar sikersportágak esetében.
A szerző, amúgy a sportmenedzselésben is járatos fiatalember egyszer azt is górcső alá vehetné: miért nincs komoly látogatottságuk a sporteseményeknek kis hazánkban? (A kosárlabdának van, ott viszont nemzetközi eredmény nincs.) Hogyan létezhet az, hogy a sportmédia ma már megszámlálhatatlanul sok egysége folyamatosan tölti a fogyasztók fejébe a labdarúgó NB I minden mérkőzésének várható izgalmait (amúgy: helyesen), és mégis akad meccs, amelyre aztán egy kétmilliós világvárosban ezernél is kevesebben kíváncsiak?
A sport iránti – egyre nyomasztóbb – közönyt szabad-e egy sikersportágon leverni?
Huszonöt évet töltöttem el a sportnapilap szerkesztőségében. A negyedszázad első felében kiemelkedő újságíró egyéniségek munkásságából szívtam magamba a sport iránti alázatot, a magyar sport iránti elkötelezettséget, azt az igényt, hogy a mi hivatásunk a nagy bajnokaink népszerűsítésén túl a mindenkori segítőkész partnerség minden sportágban. Az a nemzedék még együtt élt a sportágakkal, a szereplőivel együtt, belülről élte meg és adta tovább az örömöket és a gondokat. Nem előkelő idegenként.
Ha az egykori mestereimre gondolok, most értük is ki kell mondanom: ez a féreglyukazás a magyar sportújságírás szégyenfoltja!

Szekeres István
a Népsport/Nemzeti Sport egykori főszerkesztője
a Magyar Sportújságírók Szövetségének egykori elnöke



Az FTC birkózó-szakosztályának nyílt levele, Wagner Mihály megfogalmazásában:

Ünnep a féreglyukban / A Ferencváros lerobbant csarnokban, száz néző előtt védte meg címét”  -  figyelemfelkeltő címmel jelent meg tudósítás a Nemzeti Sport 2011. november 17-i számában, Szurdi István tollából.
2011. november 16-án az FTC csarnokában nagyszerű birkózó csapatbajnoki döntő tanúi lehettünk. A sporteseményt a szakmai honlapok is méltatták:
www.birkozoszov.hu, www.birkozoliga.hu
A Nemzeti Sport cikkére reagálva elöljáróban: „sportbarátainktól inkább fogadjuk a kritikát, mint ellenségeinktől a csókot”.
Egy működő  sportlétesítmény és sportközösség sok-sok ember – mondhatni generációk – áldozatos munkájának az eredménye.
Az érintett sportoló közösség munkáját és helyzetét látva, a „féreglyuk” szóhasználat első hallásra otromba, bántó és sértő, de olvasása több szempontból gondolatébresztő, ezért a jogi háttér megemlítése tollvégre kívánkozik.
Az FTC birkózó-szakosztályának is otthont adó és dr. Papp László nevét viselő csarnok, a 2012. évben százesztendős szakosztály zavartalan működéséhez jelenleg nem rendelkezik jogbiztonsággal. Az FTC birkózó közösségének feje felett lebeg a bontókalapács réme!…
(A megelőző években elidegenített létesítmény visszavásárlásához a „féreglyuk” minősítés ugyan kedvező tárgyalási alapot jelenthet a vételár meghatározásához, de köztudott, hogy sportlétesítmények sorsának alakulásában a telek értéke gyakran döntő tényező.)
A magyar sport történetének II. világháború utáni leggyászosabb eseménye, amikor az elmúlt évtizedekben, sok-sok ember munkájával létrehozott közösségi sportlétesítményeket adtak el, számoltak fel és bontottak le.
Volt közöttük
   - turistaház,
   - dolgozók hétvégi üdülője,
   - nyári, napközis gyerektábor,
   - íjász-pálya,
   - focipálya,
   - evezős csónakház, vízitelep,
   - birkózócsarnok stb.
A  fenti híradásban  „féreglyuk” szóval minősített csarnokban az FTC a magyar birkózósport kimagasló nemzetközi sikereinek is egyik meghatározó, eredményes kovácsműhelye. A felnövő ifjúság egészséges nevelésében is magasztos feladatokat vállaló birkózó-szakosztály az otthonául szolgáló sportlétesítményt tekintve is megérdemelné a felelősségteljes, magas színvonalú, nyugodt munkához elengedhetetlen jogbiztonságot! Ennek megléte esetén a negatív megítélésre okot adó, bizonyos tekintetben lelakott állapoton már rohamléptekben változtatni lehet.
További fontos szempont, hogy a kisgyermekek sportolását is felvállaló – a jövő bajnokait nevelő – birkózó-szakosztályt, csak a gyerekek és felnőtt kísérőik számára is biztonságosan megközelíthető helyen szabad működtetni. Az FTC jelenlegi birkózó terme ennek a követelménynek megfelel.
Az Üllői úti sportlétesítmény jövőjének meghatározásánál célszerű figyelembe venni, hogy a helyszínen működik a Ferencvárosi Torna Club Birkózó szakosztálya. A döntés előkészítést megelőző  tervezési szakaszban, amikor a fejlesztésiterv-változatok még a rajzasztalon vannak…

Utóirat

A Vasas SC birkózócsarnokát már ledózerolták, sporttársaink várják új létesítményük megvalósulását. A Ferencvárosi TC birkózócsarnokának várható sorsáról kedvező híreket még nem hallottunk.




Hírlevél

Iratkozzon fel rendszeresen megjelenő hírlvelünkre!





ESEMÉNYNAPTÁR
<< 2018-07 >>
HKSZCSPSZV
            1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31